Quotessence
Home / Quotes / Quote by Hope Mirrlees

Quote by Hope Mirrlees

Work

Lud-in-the-Mist

This book is a fantasy tale that delves into the enigmatic world of Lud, an island cloaked in perpetual mist. The story intertwines elements of magic and the supernatural, offering readers a richly detailed exploration of a fantastical realm. more

Author

Hope Mirrlees
Hope Mirrlees

Hope Mirrlees was a British poet born in 1887 and died in 1978. Her poetry is known for its unique style and profound emotional depth, having a significant impact on 20th-century British poetry. more

You May Also Like

“It was thought that decisions were made by the logic-front of the brain, while emotions were controlled by the feeling-back of the brain, the part deeper and closer to the heart. In their culture, it was the responsibility of the party still thinking with the logic brain to rebuke those overtaken by emotion, who intended to start silly arguments or cause harm to others. The logical person would bring shame and reason to their friend by striking the front of the head, and thus increasing blood flow to the area. The science of the practice was murky, but at its core, it was customary practice to smack someone who seemed in need of a good smack.”

Character DevelopmentLogical ThinkingLogical ReasoningCharacter GrowthPrefrontal CortexFantasy WorldCultural NormsEmotion Vs Reason
Book:The Paragon
Create image

“A tiszteletes átvirrasztotta az éjszakát, amiben nincsen semmi rendkívüli, túl gyakran kerüli el az álom mostanában, és olyankor úgy tűnik, teljesen mindegy, hogy mennyire fáradt, amint lehajtja a fejét és lehunyja a szemét, rögtön újra teljesen éber lesz. Ilyenkor aztán forgolódik, imákat darál, és régi rigmusokat, próbálja megnyugtatni a lelkét és magához csalogatni az álmot, de mindhiába: mindenki más alszik, ő pedig ébren van, megfosztva az álom kegyelmétől, megfosztva Isten jóságától, és joggal: a házban ténfereg, vagy a dolgozószobájában ül, és az olvasásban keres némi társaságot, vagy a levélírásban, fordításban, egy korty szeszben, és ezek az órák lehetnének akár kellemesek is, mégis, unalmas estéről estére, éjszakáról éjszakára, évről évre egyedül ülni, amíg az ember öregszik, és egyre közelebb sodródik a halálhoz. Ám amikor a fiú és a postás így váratlanul megjelentek, Kjartan megrettent a kopogásra; azt gondolta, valami gonosz lény jött, hogy elvigye, de aztán azt mondta magának, ne légy már ilyen gyerekes; ettől függetlenül azért vonakodva állt föl az íróasztal mellől, majd odament az ajtóhoz, kinyitotta, odakint pedig lám, két emver állt, és velük a posta a nagyvilágból, égi áldás, amiről azonban kiderült, hogy alig képes többre, mint hogy elterüljön a padlón, mint egy lusta eszű állat. Kjartan éktelenül káromkodna, ha merne, Isten azonban felette áll minden időjárásnak és minden embernek, mindent hall, és nem felejt, a végítélet napján pedig behajtja rajtunk minden egyes gondolatunkat és szavunkat, minden érintést, és minden eseményt. Néha kimerítő, vagy egyenesen lehangoló, hogy egy ilyen Isten áll felettünk; bizonyára rögtön lecseréljük majd, ha adódik valami alkalmasabb.”

IstenBabonaUnalomáLmatlanság
Book:The Sorrow of Angels
Create image