“Ez még nem is volt elég a szerencsétlenségből, amit sokáig kimondottan szerencsének gondolt, még szerelmes is lett egy nőbe, az egyetlenbe, akit az elmúlt közel húsz évben igazán megismerhetett. És most itt, a Kristálypalota előtti langyos árnyékban álldogálva arra kellett ráeszmélnie, hogy ez a figura itt sokkal inkább illene ehhez a nőhöz, mint ő maga.”
Book:Papírszív