Quote by Carl Gustav Jung

“A tudományos megismerés fejlődésével világunk egyre embertelenebbé válik. Az ember magányosnak érzi magát a világban, mivel kívül rekedt a természeten, és elveszítette a természet jelenségeivel való érzelmi "tudattalan azonosságát". A természeti jelenségek lassan elveszítették szimbolikus jelenségüket. A mennydörgés többé már nem a haragvó isten hangja, a villámlás sem az ő bosszúálló nyila. A folyóban nincs többé szellem, a fa már nem az ember életforrása, a kígyó nem a bölcsesség megtestesítője, a hegyi barlangban már nem laknak a hatalmas démonok. Nem szólnak az emberhez a kövek, növények és állatok, és az ember sem szól hozzájuk abban a hitben, hogy azok majd megértik őt. A természettel való kapcsolatát elveszítette, és ezzel együtt elveszett a szimbolikus kapcsolatból fakadó rejtett érzelmi energia is. Ezért a hatalmas veszteségért álmaink szimbólumai kárpótolnak. Felszínre hozzák eredeti természetünket - ösztöneinket és sajátságos gondolkodásunkat. Azonban álmaink, sajnálatos módon, a természet nyelvén fejezik ki közlendőiket, amely idegen és felfoghatatlan számunkra. Így mindez azzal a feladattal állít szembe benünket, hogy a modern beszéd racionális szavaira és fogalmaira fordítsuk le a természet nyelvét, olyan modern nyelvre, amely mentes a primitív kötöttségektől , nevezetesen az álomban megjelenő dolgokkal való participációtól.”

Quote by Carl Gustav Jung