Quotessence
Home / Quotes / Quote by Károly Kós

Quote by Károly Kós

“Csudálatos dolog, de igaz, hogy az emberek a völgyeket szeretik, és nem a hegyeket. Talán mert félnek tőlük; lehet. Hogy itt fenn erdőt látnak, meg követ meg felleget, aki az ormok körül tekereg. Hogy itt fenn erősebben zeng a zivatar. De itt korábban kél a nap, és későbben nyugszik, és – közelébb az Isten. Talán éppen ezért nem szeretik a hegyeket.”

Quote by Károly Kós

Work

Varjú-nemzetség

Browse quotes and source details for this work. more

Author

Károly Kós

Browse famous quotes and profile details for Károly Kós. more

You May Also Like

“Közönyös a világ... az élet Egy összezsúfolt táncterem, Sürög-forog, jő-megy a népség Be és ki, szűnes-szüntelen. És a jövőket, távozókat Ki győzné mind köszönteni! Nagy részvétel, ha némelyikünk Az ismerőst... megismeri. Közönyös a világ... az ember Önző, falékony húsdarab, Mikép a hernyó, telhetetlen, Mindég előre mász s - harap. S ha elsöpört egy ivadékot Ama vén kertész, a halál, Más kél megint, ha nem rosszabb, de Nem is jobb a tavalyinál.”

“Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”

“Sabbaths, 1982—IV (“A gardener rises out of the ground”) Thrush song, stream song, holy love That flows through earthly forms and folds, The song of Heaven’s Sabbath fleshed In throat and ear, in stream and stone, A grace living here as we live, Move my mind now to that which holds Things as they change. The warmth has come. The doors have opened. Flower and song Embroider ground and air, lead me Beside the healing field that waits; Growth, death, and a restoring form Of human use will make it well. But I go on, beyond, higher In the hill’s fold, forget the time I come from and go to, recall This grove left out of all account, A place enclosed in song. Design Now falls from thought. I go amazed Into the maze of a design That mind can follow but not know, Apparent, plain, and yet unknown, The outline lost in earth and sky. What form wakens and rumples this? Be still. A man who seems to be A gardener rises out of the ground, Stands like a tree, shakes off the dark, The bluebells opening at his feet, The light a figured cloth of song.”