Quote image editor
“...a hullámok monoton bukdosása a parton, mely többnyire ütemesen s megnyugtatóan kísérte gondolatait, ahogy ott ült gyermekei körében, már-már vigasztaló ritmust verve, s akár ha a természet hajtogatná egy régi-régi bölcsődal szavaival: "Nem hagylak el - megvédelek...", máskor viszont hirtelen, váratlanul, s főleg ha figyelme elterelődött épp a pillanatnyi teendőről, mintha egyáltalán nem sugallt volna ily vigaszos jelentést, nem, de mint kísérteties dobok pergése, szólt az élet mértékeiről, hogy aki hallja, a pusztulásra gondoljon, itt e szigetére, a tenger ölén, s őt magát arra figyelmezteti, hogy napjai hiába telnek hol ezzel, hol azzal a valóságos kis teendővel, anyagtalanok csak, mint a szivárvány - ez a monotonság, mely tompán rejlezett eleddig más hangok mögé, most egyszerre ott dübörgött, mint hatalmas üregben, a fülében, s ő maga óhatatlan borzadállyal kapta fel nyomban a fejét.” — Virginia Woolf