“Pedig valószínű, hogy igazából soha másról nem kellene írnunk, csak erről: a bánatról, a fájó hiányról, a kiszolgáltatottságról és arról, ami néha két ember között történik, ami láthatatlan, mégis hatalmasabb a világbirodalmaknál, erősebb, mint bármely vallás, és gyönyörű, mint az égbolt; a könnyek áttetsző halairól és a szavakról, melyeket Istenhez suttogunk, vagy valakinek, aki nekünk a legfontosabb; a pillanatról, mikor egy nő magába enged, és a láthatár darabokra hullik. Soha másról nem kellene írnunk. Minden tanúsítványnak, minden jelentésnek, a világ minden üzenetének erről kéne szólnia: Ma szomorúság miatt nem tudok bemenni dolgozni. Tegnap megláttam egy szempárt, ezért ma nem tudok bemenni a munkahelyemre. Sajnos ma nincs módomban bemenni, mert a férjem meztelen és lélegzetelállítóan szép. Ma nem alkalmas, mert cserben hagott az élet. A mai találkozón nem tudok részt venni, mert itt odakint egy nő napozik, és a bőre szinte belülről izzik a naptól.” SzerelemIrodalomBánatIgazolás Book:The Sorrow of Angels Source: The Sorrow of Angels