“Sura gyorsan összebarátkozott az újonnan érkezőkkel, Már teljesen meg is feledkezett a közöttük tátongó korkülönbségről, Egy alkalommal, amikor az ifjak elmentek újratölteni az italokat, maguk maradtak Tatjával. A fiatal nő barátságosan megfogta Sura kezét, majd így szólt: - Kedves Alekszandra Julianovna, bárcsak több időt tölthetnél itt. Ó, annyit mulathatnánk együtt. Sura ugyanolyan őszinteséggel válaszolt. - El tudom képzelni, Tatjána Tchoupilkina... - A közeli barátaim Tatyának hívnak. - Rendben van, Tatya. - Sajnos Dzselil és Kurt Szejit nemsoká távoynak Moszkvából. - Gyakran jönnek ide ? - Nem igazán. Soha nem tudni, hogy mikor tévednek ide legközelebb. Ahova a cár megy, oda szólítja őket a kötelesség. Nem mondhatnám, hogy unalmas életük van. Erre élénken felkacagott. - Tudod mit, kedves Alekszandra... - Szólíts nyugodtan Surának. Tatjána tovább kacagott. - Igen, kedves Sura, tudod mit ? Ha nem volnék balerina, akkor azt kívánnám, hadd lehessek az ő helyükben. Sura nem értette, hogy miért akarna a férfiak helyébe lépni egy ilyen híres és tündérszép hölgy, aki könnyedén elbűvölte a másik nem tagjait. Kérdő pillantást vetett felé, melytől Tatjána ismét elnevette magát.” WomenFriendshipConversationSoldiersTzar Book:Kurt Seyt & Shura Source: Kurt Seyt & Shura