Quotessence
Home / Quotes / Quote by Émile Ajar

Quote by Émile Ajar

“Olyan boldog voltam, hogy szerettem volna meghalni, mert a boldogságot akkor kell fülön csípni, amikor lehet!”

Quote by Émile Ajar

Create image

Author

Émile Ajar

Browse famous quotes and profile details for Émile Ajar. more

You May Also Like

“Semmit sem tudott Édouard Péricourt családjáról. Csak annyit, hogy a személyi adatai alapján egy elegáns negyedben van a lakhelye. De a hely eleganciája mit sem számít, ha meghal a fiunk. Sokszor egy bajtárs leveléből értesült a család a tragédiáról, merthogy az adminisztrációnak igen sürgős halálba küldeni az embereket, de annál lomhább, ha a gyászhír elküldése a feladdat.”

HalálAdminisztrációBajtársGyászhírHáború
Book:Au revoir là-haut
Create image

“Cezary már jó ideje a háttérből irányított. Habár a rendszerváltás utáni zavaros időszak egyik legveszélyesebb és leggátlástalanabb figurája volt, akit Kelet-Európa-szerte ismertek és rettegtek alvilági körökben, a kellő pillanatban öltönyös üzletemberré vedlett át, és kikérte volna magának, ha valaki közönséges gengszternek titulálja. Igyekezett észrevétlen maradni, és ahelyett, hogy lépten-nyomon erőt demonstrált volna, inkább kapcsolatokat épített. Már jó ideje nem erőszakkal, hanem a megfelelő gazdasági és politikai alkuk megkötésével érvényesítette az akaratát. Csak nagyon keveseknek sikerült talpon maradni az idők folyamán a hozzá hasonló figurák közül. Cezary azonban kitűnően lavírozott a rendszerváltozás utáni évtizedek szinte követhetetlenül változó gazdasági, pénzügyi, és politikai világában. Egyik titka tulajdonképpen a kitűnő helyzetfelismerő képessége és alkalmazkodókészsége volt. Ha az ember képes alkalmazkodni, az ajtók nem záródnak be előtte, sőt, újabbak és újabbak nyílnak meg előtte. Azok a figurák, akik Kelet-Európa-szerte Cezaryhoz hasonló módon építették fel a maguk birodalmát, éppen azzal hibáztak a legnagyobbat, ha nem érzékelték a változást, vagy nem voltak hajlandóak alkalmazkodni, és ugyanazokkal a módszerekkel dolgoztak tovább, és ugyanazt az életvitelt folytatták, amelyet a kilencvenes években. Az efféle alakok közül sokaknak széthullott a birodalma, mert képtelenek voltak a háttérbe húzódva élni, látványosan szórták a pénzt, mindenáron fitogtatni akarták a hatalmukat, és nem vették észre, hogy már nem a vadkeleten élnek. Azt hitték, hogy néhány rendőrtiszt, politikus, bíró megkenésével, vagy néhány befolyásos ember megfélemlítésével a végtelenségig folytathatják kétes üzelmeiket. Csakhogy az idők változtak. Időközben a konfliktusok megoldásának módja már nem az ellenség autóinak felrobbantása volt, az alkuk a háttérben köttettek öltönybe bújt üzletemberek között. Cezary legfontosabb emberei már régen nem maffiózók, vagy véreskezű gengszterek benyomását keltették, éppen ellenkezőleg, kétes üzleteik, tisztességtelen módszereik, és a kezük között forgó mocskos pénz ellenére is, egy külső szemlélő számára aligha különböztek egy multinacionális cég vezetőjétől, vagy egy kiváló pedigréjű bankigazgatótól. A Cezaryhoz hasonló birodalmak urai már nem állig felfegyverzett, megtermett, morcos tekintetű fickókkal végeztették a munka javát, hanem a Maksymilian és Miłosz-féle, több nyelven beszélő, elegáns zakóba bújt alakokkal, akik egy pohár whisky és egy szivar mellett, zárt ajtók mögött kötötték meg az alkukat, ahelyett lyett, hogy lövöldöztek volna, vagy autókat robbantgattak volna. Persze a kellő erő megmaradt a háttérben, és ha szükség volt rá, be is vetették a megfelelő módon, helyen, és időben, de azzal tisztában voltak, hogy az erő látványos, ész nélküli fitogtatása manapság többet árt, mint használ. Cezarynak tulajdonképpen minden adottsága meg is volt ahhoz, hogy a körülmények megváltozásával kifinomultabban játsszon. Mestere volt a manipulációnak, mások kijátszásának és megvezetésének, és annak, hogyan hozzon függőségbe magától másokat. Sikerének egyik kulcsa éppen ez volt. A ravaszsága, a kíméletlensége, kiegészülve a szerencsével, hiszen ő aztán kétség kívül elmondhatta magáról, hogy jókor volt jó helyen. A kilencvenes évek Kelet-Európája, melyben ő is kinőtte magát, tökéletes táptalajt biztosított a hozzá hasonló alakoknak. Manapság már lehetetlen lett volna hasonló pályát befutni.”

IdézetMaffiaPénzKönyv
Book:Ártatlan vagyok
Create image

“Ha minden szomorú lesz, meg kell őrizni a lélek vidámságát. Nincs rondább a depressziós öregembereknél. Inkább a meghülyülést kellene választani, mint a megkeseredést. Én már harminc évvel ezelőtt megöregedtem, most viszont úgy érzem, mintha napról napra fiatalodnék. Ez most jó vagy rossz? Ami jó, az a hála. Az ember hálás a bornak, hogy még mindig ízlik, a testnek, hogy még mindig elvisel, és a nyugdíjpénztárnak, hogy finanszírozza az egészet.”

HálaDepresszióMeghülyülésNyugdíjöRegség
Book:Das Café ohne Namen
Create image

“¿Qué sabe Francisco Villa de revoluciones cuando cruzan el rancho de las Flores hacia las 12 de la noche del día 8 de marzo? Sabe lo que aprendió en seis meses de revuelta maderista y en tres meses de campaña militar contra los colorados, pero eso es acerca de la guerra; ahora sabe también, y esto es más importante, lo que aprendió en años de bandolerismo y en seis largos meses de cárcel, donde todo el que ha leído algo sobre la historia de las revoluciones entiende que se aprende mucho. Sabe que ya llegó la hora de los pobres, que ahora la revuelta tiene enfrente claramente, sin estorbos, a los grandes hacendados y a los militares. Ahora no estará Madero para despojar de contenido social el alzamiento, ni Villa sentirá el yugo de estar encuadrado en el ejército regular. Sabe en negativo: lo que no se hizo, lo que quedó pendiente, el trágico destino de las conciliaciones con el enemigo. Sabe eso y sabe muchas cosas más que aún no sabe que sabe, pero que irán surgiendo lentamente en los próximos meses.”

Revolución MexicanaPancho Villa
Book:Pancho Villa. Una biografía narrativa
Create image

“When I was alive, I believed — as you do — that time was at least as real and solid as myself, and probably more so. I said 'one o'clock' as though I could see it, and 'Monday' as though I could find it on the map; and I let myself be hurried along from minute to minute, day to day, year to year, as though I were actually moving from one place to another. Like everyone else, I lived in a house bricked up with seconds and minutes, weekends and New Year's Days, and I never went outside until I died, because there was no other door. Now I know that I could have walked through the walls. (...) You can strike your own time, and start the count anywhere. When you understand that — then any time at all will be the right time for you.”

InspirationalReminding
Book:The Last Unicorn
Create image