“Ha minden szomorú lesz, meg kell őrizni a lélek vidámságát. Nincs rondább a depressziós öregembereknél. Inkább a meghülyülést kellene választani, mint a megkeseredést. Én már harminc évvel ezelőtt megöregedtem, most viszont úgy érzem, mintha napról napra fiatalodnék. Ez most jó vagy rossz? Ami jó, az a hála. Az ember hálás a bornak, hogy még mindig ízlik, a testnek, hogy még mindig elvisel, és a nyugdíjpénztárnak, hogy finanszírozza az egészet.” HálaDepresszióMeghülyülésNyugdíjöRegség Book:Das Café ohne Namen Source: Das Café ohne Namen