Quotessence
Home / Quotes / Quote by Heidi M. Morrison (Heidi Morrison Teachings)

Quote by Heidi M. Morrison (Heidi Morrison Teachings)

Author

Heidi M. Morrison (Heidi Morrison Teachings)

Browse famous quotes and profile details for Heidi M. Morrison (Heidi Morrison Teachings). more

You May Also Like

“Have you met Lady Merritt?" The mere mention of her name softened the tension in the atmosphere almost miraculously. Keir felt the small muscles of his face relaxing. "Aye, I've had the honor. A kind and bonnie woman, she is." The duke's sudden easy smile was like the sun giving off light. "I've known her since the day she was born." Keir's brows lifted slightly. "You were there during the storm?" "She told you about that? Yes, I was one of the volunteers who went out in search of a midwife or doctor. It didn't look promising when one of us brought back a veterinarian, but to his credit, it all turned out well." "I'd say the credit should go to Lady Merritt's mither," Keir said.”

BirthMerritt SterlingKeir MacraeSebastian KingstonLillian MarsdenScandal In Spring
Book:Devil in Disguise
Create image

“I wonder how long I’ve been the victim of subliminal messaging from a fetus. I wonder if it goes this way for all pregnant mothers: At first we fully recognize the existential threat that is growing inside us, but gradually evolutionary imperatives overcome the conscious mind’s objection, and the will to reproduce overcomes the will to survive, and the needs of the baby overcome the needs of the host, until the only choice left for us women is to be willing, happy participants in our own destruction.”

BirthSurvivalMotherhoodPregnancyHostMothersBabiesReproductionSelf DestructionParasite
Book:Chouette
Create image

“Interstellar transport for surplus people presents an musing perspective. Since the ships would take generations to reach most stars, the only people who could be transported would be those willing to exercise strict birth control. Population explosions on space ships would be disastrous. Thus we would have to export our responsible people, leaving the irresponsible at home on Earth to breed.”

BirthPopulationCynicismScifiDystopiaBirth ControlSpace Travel
Book:The Population Bomb
Create image

“Ott ül a két férfi, egy-egy csutakon, a tűz mellett. Rágyújtanak, s nézik a nyújtózkodó lángot,melynek kecses hajlatai alatt néha nagyokat roppanva sírdogál a fa. Ülnek és várnak. Hátuk mögött a csikó vidám és folytonos hersenéssel eszi a sarjút; a két kutya néha nagyokatszusszan, s olykor egymásra veti a szemét, de megcsillapodtak immár, mert nem mutatják azínyüket sem. A bojtár szétvetett lábakkal alszik, a kaliba tetejéről nagy cseppek pottyannak ahasára. A felhők szakadoznak. Éjfél is elmúlhatott már. - Mit szeretnél? - kérdi az öreg. - Fiút - mondja Benke. Bólogat az öreg, de nem szól. Rápillant Benke, de nem tudja eldönteni, hogy a kívánság vajontetszik-e, vagy nem tetszik a vénembernek. Mély és rejtelmes az ilyen öreg arc; rajta azindulatok bölcsességgé száradtak már, ahogy a sarjú szénává szárad egyszer. - Hát nem jobb a fiú? - kérdi Benke. - A szülőnek talán - mondja az öreg. A hold növekvő sarlója, ártatlan hetykeséggel, előtűnik az égen. A fák lassan felmerülnek az éjisötétből. - Nem a szülőé a gyermek? - kérdi Benke. - Mondják - szól az öreg. - Csak mondják?- Igen, csak mondják. Mert a gyermek valójában a világé. A világban pedig baj van. Sok baj. Aférfiak okozzák majd valahányat. Mert a férfiak a napot és a csillagokat akarják, s ágaskodólábuk alatt romlik a föld. Pedig itt élünk a földön, mert ez az ember hazája. S ha ez a mihazánk, áldás kell nekünk rajta. Víg öröm, melegség és mosolygó gyümölcsök. Elhallgat az öreg, s a derengés fátyla alatt harmat gyűl a szemében. - Leány kell a világnak! - mondja végre. Benke küszködik magában. Nem tudja, hogy miért, de jólesnék, ha sírni tudna. De nem tud. A tűz világlik; s a hold, mint egy cseperedő kislány, mosolyog. Várnak.Végre mozgás hallik a házacska felől, majd Illa néni ujjongva kiáltja, hogy leányka született. Ahírre boldogság önti el az öreg arcát; Benke pedig felkapja riadtan a fejét, majd megerednek aszeméből végre a könnyek. - Ne sírj, hécskám! - szól kedvesen az öreg. - Nem sírok! - mondja Benke. S felugrik menten, és szaladni kezd a ház felé. Nem sántít semmit, amennyire látni lehet a hajnali derengésben; csak szaladva fut, mint akinagy rettenetben van, vagy megindító boldog örömben. A tűz feje fölött az öreg mosolyogvanéz utána, s ahogy a szeme egyre messzebbre követi, boldogan veszi észre, hogy az ég aljánmegmozdul a fény. Feláll. Gyermeki örömmel nézi a májusi pirkadatot, és tiszta szívét elönti a hit, hogy talán mégisboldog lesz a világ”

LifeBirthLife Wisdom
Book:Világló éjszaka
Create image