Quotessence
Home / Quotes / Quote by Jón Kalman Stefánsson

Quote by Jón Kalman Stefánsson

“Egy megtépázott hajót rendbehozni nem nagy dolog, csak hozzáértő kezek kellenek hozzá, anyag és pénz, Tryggvi üzlete pedig mindennek a birtokában van, bár az ácsok keze nem az ő tulajdona, nem közvetlenül, de nem sok híja van, sőt, a különbség valószínűleg elenyésző. Nem, nem nagy dolog egy hajót rendbehozni, csak idő kell hozzá, bár alig több néhány hétnél, ebben az esetben két vagy három hét legfeljebb. Sajnos azonban egy zátonyra futott, megviselt embert talpra állítani már nem olyan egyszerű, ez ügyben a legjobb ezermesterek se tudnak sokat tenni, sőt egyáltalán semmit, itt már nem elég, ha van kéznél illatozó faanyag és remek csavarok, sőt, még a pénz sem használ, pedig az a világon a legelterjedtebb vallás. Ezért bátran kijelenthetjük, hogy Snorri most rosszabbul fest, mint a Szent Lujza.”

Quote by Jón Kalman Stefánsson

Work

Hemel en hel / Het verdriet van de engelen / Het hart van de mens

Browse quotes and source details for this work. more

Author

Jón Kalman Stefánsson

Browse famous quotes and profile details for Jón Kalman Stefánsson. more

You May Also Like

“Make the most of the best and the best of the worst, and keep your standards high. Never settle for anything less than you deserve or are capable of achieving.”

“Közönyös a világ... az élet Egy összezsúfolt táncterem, Sürög-forog, jő-megy a népség Be és ki, szűnes-szüntelen. És a jövőket, távozókat Ki győzné mind köszönteni! Nagy részvétel, ha némelyikünk Az ismerőst... megismeri. Közönyös a világ... az ember Önző, falékony húsdarab, Mikép a hernyó, telhetetlen, Mindég előre mász s - harap. S ha elsöpört egy ivadékot Ama vén kertész, a halál, Más kél megint, ha nem rosszabb, de Nem is jobb a tavalyinál.”

“Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”