Quotessence
Home / Quotes / Quote by Paulo Coelho

Quote by Paulo Coelho

“Semmi nincs a világon, ami teljesen rossz lenne, kislányom-mondta az apja az órára mutatva.-MÉg egy álló óra is pontos napjában kétszer.”

Quote by Paulo Coelho

Book:Brida
Create image

Work

Brida

In this novel, the protagonist embarks on a quest for spiritual wisdom, guided by a mysterious mentor. The story delves into themes of self-discovery and the pursuit of higher knowledge, blending elements of fantasy and philosophy. more

Author

Paulo Coelho
Paulo Coelho

Paulo Coelho, born on August 24, 1947, is a renowned Brazilian author and lyricist. His works are characterized by profound philosophical thoughts and rich imagination, with his most famous novel being 'The Alchemist'. more

You May Also Like

“Egy NSZK-ban élő üzletembertől hallottam az alábbi jellemző történetet. Megismerkedett egy nikkói kislánnyal; beleszeretett, elvette feleségül és kitűnően megtanult tőle japánul. Néhány év múlva exportügyben Japánba küldték; tárgyalópartnereinél először telefonon jelentkezett. Amikor azután személyes látogatásra került a sor, vendéglátói megkönnyebbült sóhajjal fogadták: szóval mégis férfi! A telefonon hallott mély baritont sehogysem tudták összeegyeztetni azzal a „női japánsággal”, amit a nejétől elsajátított.”

FérfiNőJapánJapán NyelvNyelvNyelvhasználatNyelvtanulás
Book:Nyelvekről jut eszembe...
Create image

“Semmit sem tudott Édouard Péricourt családjáról. Csak annyit, hogy a személyi adatai alapján egy elegáns negyedben van a lakhelye. De a hely eleganciája mit sem számít, ha meghal a fiunk. Sokszor egy bajtárs leveléből értesült a család a tragédiáról, merthogy az adminisztrációnak igen sürgős halálba küldeni az embereket, de annál lomhább, ha a gyászhír elküldése a feladdat.”

HalálAdminisztrációBajtársGyászhírHáború
Book:Au revoir là-haut
Create image

“Cezary már jó ideje a háttérből irányított. Habár a rendszerváltás utáni zavaros időszak egyik legveszélyesebb és leggátlástalanabb figurája volt, akit Kelet-Európa-szerte ismertek és rettegtek alvilági körökben, a kellő pillanatban öltönyös üzletemberré vedlett át, és kikérte volna magának, ha valaki közönséges gengszternek titulálja. Igyekezett észrevétlen maradni, és ahelyett, hogy lépten-nyomon erőt demonstrált volna, inkább kapcsolatokat épített. Már jó ideje nem erőszakkal, hanem a megfelelő gazdasági és politikai alkuk megkötésével érvényesítette az akaratát. Csak nagyon keveseknek sikerült talpon maradni az idők folyamán a hozzá hasonló figurák közül. Cezary azonban kitűnően lavírozott a rendszerváltozás utáni évtizedek szinte követhetetlenül változó gazdasági, pénzügyi, és politikai világában. Egyik titka tulajdonképpen a kitűnő helyzetfelismerő képessége és alkalmazkodókészsége volt. Ha az ember képes alkalmazkodni, az ajtók nem záródnak be előtte, sőt, újabbak és újabbak nyílnak meg előtte. Azok a figurák, akik Kelet-Európa-szerte Cezaryhoz hasonló módon építették fel a maguk birodalmát, éppen azzal hibáztak a legnagyobbat, ha nem érzékelték a változást, vagy nem voltak hajlandóak alkalmazkodni, és ugyanazokkal a módszerekkel dolgoztak tovább, és ugyanazt az életvitelt folytatták, amelyet a kilencvenes években. Az efféle alakok közül sokaknak széthullott a birodalma, mert képtelenek voltak a háttérbe húzódva élni, látványosan szórták a pénzt, mindenáron fitogtatni akarták a hatalmukat, és nem vették észre, hogy már nem a vadkeleten élnek. Azt hitték, hogy néhány rendőrtiszt, politikus, bíró megkenésével, vagy néhány befolyásos ember megfélemlítésével a végtelenségig folytathatják kétes üzelmeiket. Csakhogy az idők változtak. Időközben a konfliktusok megoldásának módja már nem az ellenség autóinak felrobbantása volt, az alkuk a háttérben köttettek öltönybe bújt üzletemberek között. Cezary legfontosabb emberei már régen nem maffiózók, vagy véreskezű gengszterek benyomását keltették, éppen ellenkezőleg, kétes üzleteik, tisztességtelen módszereik, és a kezük között forgó mocskos pénz ellenére is, egy külső szemlélő számára aligha különböztek egy multinacionális cég vezetőjétől, vagy egy kiváló pedigréjű bankigazgatótól. A Cezaryhoz hasonló birodalmak urai már nem állig felfegyverzett, megtermett, morcos tekintetű fickókkal végeztették a munka javát, hanem a Maksymilian és Miłosz-féle, több nyelven beszélő, elegáns zakóba bújt alakokkal, akik egy pohár whisky és egy szivar mellett, zárt ajtók mögött kötötték meg az alkukat, ahelyett lyett, hogy lövöldöztek volna, vagy autókat robbantgattak volna. Persze a kellő erő megmaradt a háttérben, és ha szükség volt rá, be is vetették a megfelelő módon, helyen, és időben, de azzal tisztában voltak, hogy az erő látványos, ész nélküli fitogtatása manapság többet árt, mint használ. Cezarynak tulajdonképpen minden adottsága meg is volt ahhoz, hogy a körülmények megváltozásával kifinomultabban játsszon. Mestere volt a manipulációnak, mások kijátszásának és megvezetésének, és annak, hogyan hozzon függőségbe magától másokat. Sikerének egyik kulcsa éppen ez volt. A ravaszsága, a kíméletlensége, kiegészülve a szerencsével, hiszen ő aztán kétség kívül elmondhatta magáról, hogy jókor volt jó helyen. A kilencvenes évek Kelet-Európája, melyben ő is kinőtte magát, tökéletes táptalajt biztosított a hozzá hasonló alakoknak. Manapság már lehetetlen lett volna hasonló pályát befutni.”

IdézetMaffiaPénzKönyv
Book:Ártatlan vagyok
Create image

“Ha minden szomorú lesz, meg kell őrizni a lélek vidámságát. Nincs rondább a depressziós öregembereknél. Inkább a meghülyülést kellene választani, mint a megkeseredést. Én már harminc évvel ezelőtt megöregedtem, most viszont úgy érzem, mintha napról napra fiatalodnék. Ez most jó vagy rossz? Ami jó, az a hála. Az ember hálás a bornak, hogy még mindig ízlik, a testnek, hogy még mindig elvisel, és a nyugdíjpénztárnak, hogy finanszírozza az egészet.”

HálaDepresszióMeghülyülésNyugdíjöRegség
Book:Das Café ohne Namen
Create image